Bár tartja magát a tévhit, nem igaz, hogy a népmesékben csak passzív, megmentésre váró női alakok lennének. Ahhoz viszont, hogy megismerkedjünk az önálló, tettrekész és önazonos hősnőkkel, túl kell merészkednünk azon a néhány történeten, amelyet a 19. század óta újra meg újra beválogatnak a mesekönyvekbe.
Vajon mit veszítenek, ha veszítenek egyáltalán a kislányok, ha kizárólag megmentésre váró, „passzív” hercegnőkről szóló tündérmesékkel találkoznak? Egyáltalán hogyan hatnak a mesék a női szerepek megélésére? Mennyiben befolyásolja a lányok mentalitását és későbbi esélyeit, ha gyerekként nem igazán találkoznak kiemelkedő női teljesítménnyel? Szakértőket kérdeztünk egy új piaci trendről, a gyerekkönyvpiac "feminista" fordulatáról.
A világszerte ismert Hamupipőke történetét egy Marbugban élő asszony mesélte el a mesegyűjtő Grimm-testvéreknek – derítette ki most egy kutató.
Kivájt szemű mostohatestvérek, anyagyilkosság, vérben tocsogó testrészek és nemi erőszak. Nem azok a tipikus gyerekrajzfilm-témák, mégis ilyen történetek szolgálnak a legnépszerűbb Disney-mesék alapjául. Összegyűjtöttünk 5 olyan rajzfilmtörténetet, amikről nem is gondolnánk, milyen morbid tanmesék voltak eredetileg.
Először jelenik meg angol nyelven a Grimm mesék forrásainak gyűjteménye, melyből kiderül, hogy a ma gyerekmeseként ismert történetek ősformájukban bizony sokszor hajlottak horrorba. A fontos kultúrtörténeti kiadvány érdekessége, hogy azt a magyar vizuális művész, a New Yorkban élő, Dezső Andrea illusztrálta. Ő az, akinek a műveivel minden New York-i találkozott már az ottani metróállomásokon.
